Először is, köszönöm a kedves visszajelzéseiteket, nagyon jó volt őket olvasni! És ezeknek köszönhetően nekem is megjött a kedvem a további írogatáshoz! :)))
Akkor itt következne a második rész. Új hét, valamennyivel új napok.
Nehezen indul itt be az élet, de most már be fog. Eddig egyedül tengettem napjaimat a koliszobában, a szomszédban két "nagyon kedves" fiatalemberrel. Nem szeretnék túl sok részletet leírni, miért is olyan "kedvesek ők", de legyen annyi elég, hogy nem túl kommunikatívak és a nap 24 órájából kb. 20-at a szobában ülnek, fura hangokat adnak ki és olyan szagot áraszt a szobájuk, mintha egy egész tengerimalac- vagy hörcsögfarmot tartanának odabent. Bár lehet, még azok sem bírnák ki... Az a lényeg, hogy szinte zöld a levegő, ahogyan kiszivárog az ajtó résein meg a kulcslyukon. :P
De mostmár ez meg fog változni, mert kicsit hosszadalmasan, de sikerült megoldani, hogy elköltözhessek egy másik szobába. Meglátjuk mi lesz, de innen már szabadulni szerettem volna...
De visszatekintve az előző napokra... azért voltak még itt események.
Egyetem. Hétfő. Első nap az "iskolában".
Nos, ez sem teljesen olyan volt, mint amire számítottam - bár miért is nem számítottam erre?... Elmentem reggel, jó helyen voltam, de a terem zárva, és csak két suhanc hallgató üldögélt a szép zöld padokon, a hidegben a folyosón. Kérdeztem őket, mi a helyzet, de annyi gőzük sem volt, mint a fentebb említett gázok egyharmada. Hát, mondom, jó... Megvárjuk a következő órát... Ott ellébecoltam még egy 60 percet tehát, majd kijöttek az Aud. Max-ból (itt Nagy Aula) az emberek, mi meg bementünk - kb. hatan.
Elég magas ez az aula, és nem is gondoltam volna, hogy ekkora, mert nem látszik annak elsőre. Egész a tetején ültem az előadónak, és rájöttem egy dologra... Ugye van az a nem túl szép mondás, hogy "Akkora paraszt, hogy még a betonon is szédül.". Nekem ugyanez az érzésem volt, csak éppen a vidéki, magyar egyetemista esete a nagy előadóval. Mert én is szédültem! XD ...De ahogy kicsit lentebbre költöztem, ott már nem szédültem annyira... Aztán jött egy lány, aki elhadarta, hogy ma nem lesz óra, mert a tanárnő beteg...
Gondoltam magamban - oké, nem baj, legalább az épületen belül nem fúj a szél, még maradok! :D Volt még egy kis időm - röpke órácska - hogy megvárjam az itteni koordinátorommal a találkozót.
Addig gondoltam megyek és felfedezem az épületet, tájékozódom! Itt ez sem megy túl könnyen, azt azért illik tudni, mert szerintem ha Ariadné két adag fonalat csinált volna, és azt nekem ideadta volna, akkor sem tudnék normálisan eligazodni ebben az épületben! Van 4 emelet - ezzel még semmi gond. De a folyosók körben vannak, egy csomó kisebb leágazással, ruhatárral (ami itt szatnia, ejtsd [satnya!]). Szépen fel van újítva. Vannak kis aranyos zöld padok is, és persze hideg a folyosókon. Meg egy csomó ember, aki lengyelül hadar. A lengyelek nagyon szeretik hadarni az abc-jük összes mássalhangzóját egymás után! :))) Tényleg sokkal gyorsabban beszélnek, mint a hadaró magyarok! A büfében van egy kedves idősebb néni, ő egész lassan beszél. A könyvtárba a belépés (az itteni BTK-soknak) ingyen van!!! És ott meleg is van, meg nagyon sok könyv és csend. :)
Egy kevés hatásszünettel és pár nap különbséggel folytatom az események leírását. :)
Átköltöztem.
Itt a remény csillaga már fényeskedett nekem!!! :)))
A délről érkező ciklon egy kis éghajlatváltozást hozott magával. Persze a jó értelemben. Immár a 6. emeleten lakom, a 10-ből. Elég fura, hogy egy dombocska tetején vagyunk, és még ez is egy tízemeletes! Néha az az érzésem, hogy jön egy nagyobb szél, és felborítja ezt az egészet mindenestől - de mivel szoci ihletésű, úgy gondolom, hogy örökké fog tartani! Ilyenkor mindig megnyugszom. :)
Tehát, a szobatársam egy csendes ukrán lány, akivel jól elvagyunk egyelőre. Remélhetőleg a későbbiekben is jól ki fogunk jönni egymással. Ma például elmentünk bevásárolni. Nagyon aranyos, mindennel megkínál, amije van, persze én is próbálom ezt a gesztust neki viszonozni - persze nem úgy, mint ahogy Ace Ventura viszonozta kedvességét a Vachatiknak! :)
Azért azt észrevenni, így messziről is, hogy valóban egy másik világ az az Ukrajna - habár még soha nem jártam ott. A lány hozott otthonról ennivalót, és egy olyan tisztességes méretű cupákot rágcsált, hogy még szerintem egy férfiembernek is becsületére vált volna! Mondom, ez már igen!
Nagyon tetszenek egyébként az evőeszközei, mármint a porcelán portékái, mert azok is teljesen más stílusúak, mint amilyenekkel eddig találkoztam. Nem tudom pontosan megmondani, milyenek, de olyan robusztusabbak és inkább régiek, mint mostani készítésűek. Ezenkívül a kávét törökösen issza. És vasárnap náluk nem nagyon szoktak munkafélét végezni. :)
Most megyek mosni - ami itt ingyen van, szintén! De külön tortúrája van a mosásnak!:) Jó, talán annyira nem tortúra, de első próbálkozásra annak tűnt. Tehát itt a mosás úgy megy, hogy lent fel kell iratkozni a recepción, de csak miután megvan a kulcs. Egy emeletre egy mosoda van, egy mosógép, és sokszor mos valaki. Ha mondjuk olyan napot fogsz ki, hogy mindenki mos - például tegnap így jártam, hogy egész nap mosott a 9. emelet, mert megbeszélték, hogy sokan mosnak - akkor marad a kézi mosás, mint Tarzannál! :P
De mára már ügyesebb voltam, és mostmár én mosok -kis túlzással - egész nap.
Ami még pénteken történt velem. Szintén másként mennek itt az utazással kapcsolatban a dolgok, mint Magyarországon. Itt vannak olyan kisbuszok, amik néhány települést érintenek, és számomra átláthatatlan a rendszerük - egyelőre! Úgy működik ez itt, hogy viszonylag olcsón elvisznek téged, és gyorsan is. De mondjuk úgy érzem, néha lutri! Ugyanis elmentem a PKS-re, vagyis a buszállomásra. Alapvetően ez nem egy olyan egységes, jól átlátható buszállomás, mint odahaza. Több részre van taglalva, úgymond' nem egy helyen van minden, hanem mondjuk kicsit meg van fűszerezve dugi utcákkal - amit, ha nem kapcsolsz, vagy valaki nem mondja el neked, akkor lehet keringeni, mint gólyatöltény a levegőben! Nah, hát én is így tettem körülbelül, mire megtaláltam azt a helyet, ahonnan indult a buszom!
Ha nagyobb távolságra akar utazni az ember -pl. Krakkó-Lublin -, akkor oda telefonon lehet foglalni helyet.
A pénteki sofőr nem volt valami beszédes ember, de nem, hogy csak velem nem beszélt, máshoz sem szólt egy kukkot sem. Sokszor nem veszik észre, hogy nem lengyel vagyok, vagy csak azt hiszik, hogy beszédhibás vagyok. :D Szerintem ezért is viselkednek így.Vicces volt, ahogy Rihannát a rádióban, meg közben a többi sofőr beszélgetését hallgatta a másik adó-vevőn vagy min... Kíváncsi lettem volna, hogyan mondják lengyelül, hogy BRÉKÓ-BRÉKÓ!, vagy MZ/X JELENTKEZZ! De sajnos nem tudtam meg, mert szerintem a kollégáival sem szokott beszélni!:D
A kisbuszban van egy mini folyosó. Párhuzamosan a másik oldalon egy néni is, nagy bundában. Neki széle-hossza valóban egy volt. De lehet, a széle még egy kicsit nagyobb volt, mint a hossza, ha jobban meggondolom... Ezt csak a szemem sarkából vettem észre, no és persze akkor, amikor egy fiatal nő is felszállt, és már csak a néni mellett volt hely. A néni nagyon kedves volt, és megpróbált odébb húzódni, hogy elférjen a folyton szabadkozó hölgy. De nem túl sok esély volt arra, hogy az ülés fele bele ne épüljön az ülőgumóiba a nőnek, mert tényleg félig a levegőben lógott. Mondjuk egy kis izomerősítő gyakorlat mindenkinek belefér! Ezután felszállt még egy lány, akinek már hely nem jutott - csak az én ülésem mellett állóhely. Választhattam, vagy a gyomormozgató, gyorsan suhanó tájat és hupókás utat figyelem, vagy ehelyett egy fekete kabátos feneket bámulok? Szerencsére, mire kigondoltam a stratégiámat, addigra már szálltak le hátulról és a lány leült... :) Odaértem tehát Bratankámékhoz. A lengyel nép névadási találékonysága sem ismer túl szűk határokat. Ahol ők laknak, lefordítva nagyon mókásan hangzik: "Túrós Sütik"! Ezen a településen pedig egy "Malac" nevű patak/folyó folyik át. Én is szívesen laknék egy ilyen nevű helyen!:) De vajon mi ihlette mégis ezt az elnevezést? Nem mondom, nálunk Kondó és Pornóapáti után nem annyira erős mezőny... Bár, még hátha szembejönnek ilyen lengyel helynevek is! :)
Immár másodjára voltam a Családjánál vendégségben. A lengyel vendégszeretetet nem tudom eléggé kihangsúlyozni és csodálni! Nagyon kedvesek voltak velem, és teljesen úgy éreztem magam, mintha én is odatartoznék. Valójában lehet, tényleg oda tartozom. Eredeti lengyel ízeket kóstolhattam ismét, házi kolbászt és egyéb házi készítményeket. A lengyel kolbászról egyébként tudni kell, hogy nem olyan, mint a magyar. Ugyanis szinte fehér a miénkhez képest, mert nincs benne paprika. Annak a lengyel kolbásznak, amit eddig ettem, szintén nem volt sok íze, de amit náluk, az nagyon finom volt! Egyébként első ránézésre a lengyel kolbász úgy néz ki, mint nálunk a szalámi. Persze sokkal puhább annál. Itt linkelnék egy oldalt, amin ilyen kolbász van. Sajnos ez nem ugyanaz, de egy "sablon kolbászt" tudok így mutatni. http://www.tuchow.pl/dla-turystow/produkty-regionalne .Este még barátnős trécselős partyt tartottunk Bratankámmal, kis lengyel vígjátékkal megfűszerezve. Teljesen jó érzés volt, hogy már tudok nevetni a lengyel poénokon is, mert meg tudom érteni őket!:) Hazatérésem előtt megraktak mindenféle jóval Vendéglátóim, és tényleg úgy éreztem magam, mintha otthonról jöttem volna visszafelé. Mondanom sem kell, mennyire jól is esett mindez, amit ott kaptam Náluk - minden értelemben véve!
Egyre több embert ismerek itt meg, habár többségben csak futólag. Vannak köztük kedvesek és kevésbé kedvesek is - persze ez mindenhol így van. De beszélgetek, a portás nénikkel is spanolok időnként. De bemutatkozáskor még mindig vannak extrém esetek. Sokszor homlokráncolás, és egy "Tessék?" vagy "Ismételd el még egyszer, légyszi" felszólítás mellett próbálom minél lengyelesebben elmondani a nevemet. Csak, hogy az extrém névváltozataim listáját tovább bővítsem: az egyik portásnéni azt hitte, az a vezetéknevem, hogy "Turko".:D De mondom, én minden névre hallgatok. Sokan mondják: "A név kötelez!". Tessék: köztudott Lengyelországban, hogy a "trunki" alkoholos italoknak a gyűjtőfogalma! :)
A kollégiumba visszatérve folytatom mindennapjaimat. Az idő valóban enyhült errefelé, már olvad a hó!
Közben küldenék Nektek egy lengyel dalt, ami szintén nagyon ismert. Az együttes neve nagyon találó: Zakopower. Zakopane egy csodaszép góral [ejtsd: gurál] (góra = hegy) város, ahol főleg pásztorkodással foglalkozó emberek élnek/éltek. A powert meg csak simán hozzá kell tenni. :)
Kb. egy évvel ezelőtt jelent meg ez a számuk, én sokszor töltődtem ezen a dalon. Egy nemtörődöm vándorról szól, aki hátrahagy mindent, és újra meg újra elindul gyalog a világba. Remélem, Nektek is tetszik!
https://www.youtube.com/watch?v=PaLRGc0NF0Y
Legyetek jók! Vigyázzatok magatokra! Szép napot Nektek, bármerre is vagytok! :)))
