HTML

Polska

A Lengyelországban eltöltött napokat, az itt történt dolgokat, tapasztalatokat szeretném megosztani Veletek a blogom keretein belül. Remélem, fog tetszeni Nektek! Jó olvasgatást kívánok!

Friss topikok

  • norczhy: Szia! A második cikkhez sajna nem tudok kommentelni, így itt szeretném elmondani,hogy nagyon tets... (2012.02.19. 15:31) Az első hét

Címkék

Archívum

A remény csillaga

2012.02.19. 13:32 Nór-a vándor

Először is, köszönöm a kedves visszajelzéseiteket, nagyon jó volt őket olvasni! És ezeknek köszönhetően nekem is megjött a kedvem a további írogatáshoz! :)))


Akkor itt következne a második rész. Új hét, valamennyivel új napok.
Nehezen indul itt be az élet, de most már be fog. Eddig egyedül tengettem napjaimat a koliszobában, a szomszédban két "nagyon kedves" fiatalemberrel. Nem szeretnék túl sok részletet leírni, miért is olyan "kedvesek ők", de legyen annyi elég, hogy nem túl kommunikatívak és a nap 24 órájából kb. 20-at a szobában ülnek, fura hangokat adnak ki és olyan szagot áraszt a szobájuk, mintha egy egész tengerimalac- vagy hörcsögfarmot tartanának odabent. Bár lehet, még azok sem bírnák ki... Az a lényeg, hogy szinte zöld a levegő, ahogyan kiszivárog az ajtó résein meg a kulcslyukon. :P

De mostmár ez meg fog változni, mert kicsit hosszadalmasan, de sikerült megoldani, hogy elköltözhessek egy másik szobába. Meglátjuk mi lesz, de innen már szabadulni szerettem volna...

De visszatekintve az előző napokra... azért voltak még itt események.
Egyetem. Hétfő. Első nap az "iskolában".
Nos, ez sem teljesen olyan volt, mint amire számítottam - bár miért is nem számítottam erre?... Elmentem reggel, jó helyen voltam, de a terem zárva, és csak két suhanc hallgató üldögélt a szép zöld padokon, a hidegben a folyosón. Kérdeztem őket, mi a helyzet, de annyi gőzük sem volt, mint a fentebb említett gázok egyharmada. Hát, mondom, jó... Megvárjuk a következő órát... Ott ellébecoltam még egy 60 percet tehát, majd kijöttek az Aud. Max-ból (itt Nagy Aula) az emberek, mi meg bementünk - kb. hatan.
Elég magas ez az aula, és nem is gondoltam volna, hogy ekkora, mert nem látszik annak elsőre. Egész a tetején ültem az előadónak, és rájöttem egy dologra... Ugye van az a nem túl szép mondás, hogy "Akkora paraszt, hogy még a betonon is szédül.". Nekem ugyanez az érzésem volt, csak éppen a vidéki, magyar egyetemista esete a nagy előadóval. Mert én is szédültem! XD ...De ahogy kicsit lentebbre költöztem, ott már nem szédültem annyira... Aztán jött egy lány, aki elhadarta, hogy ma nem lesz óra, mert a tanárnő beteg...
Gondoltam magamban - oké, nem baj, legalább az épületen belül nem fúj a szél, még maradok! :D Volt még egy kis időm - röpke órácska - hogy megvárjam az itteni koordinátorommal a találkozót.
Addig gondoltam megyek és felfedezem az épületet, tájékozódom! Itt ez sem megy túl könnyen, azt azért illik tudni, mert szerintem ha Ariadné két adag fonalat csinált volna, és azt nekem ideadta volna, akkor sem tudnék normálisan eligazodni ebben az épületben! Van 4 emelet - ezzel még semmi gond. De a folyosók körben vannak, egy csomó kisebb leágazással, ruhatárral (ami itt szatnia, ejtsd [satnya!]). Szépen fel van újítva. Vannak kis aranyos zöld padok is, és persze hideg a folyosókon. Meg egy csomó ember, aki lengyelül hadar. A lengyelek nagyon szeretik hadarni az abc-jük összes mássalhangzóját egymás után! :))) Tényleg sokkal gyorsabban beszélnek, mint a hadaró magyarok! A büfében van egy kedves idősebb néni, ő egész lassan beszél. A könyvtárba a belépés (az itteni BTK-soknak) ingyen van!!! És ott meleg is van, meg nagyon sok könyv és csend. :)



Egy kevés hatásszünettel  és pár nap különbséggel folytatom az események leírását. :)
Átköltöztem.

Itt a remény csillaga már fényeskedett nekem!!! :)))

A délről érkező ciklon egy kis éghajlatváltozást hozott magával. Persze a jó értelemben. Immár a 6. emeleten lakom, a 10-ből. Elég fura, hogy egy dombocska tetején vagyunk, és még ez is egy tízemeletes! Néha az az érzésem, hogy jön egy nagyobb szél, és felborítja ezt az egészet mindenestől - de mivel szoci ihletésű, úgy gondolom, hogy örökké fog tartani! Ilyenkor mindig megnyugszom. :)
Tehát, a szobatársam egy csendes ukrán lány, akivel jól elvagyunk egyelőre. Remélhetőleg a későbbiekben is jól ki fogunk jönni egymással. Ma például elmentünk bevásárolni. Nagyon aranyos, mindennel megkínál, amije van, persze én is próbálom ezt a gesztust neki viszonozni - persze nem úgy, mint ahogy Ace Ventura viszonozta kedvességét a Vachatiknak! :)
Azért azt észrevenni, így messziről is, hogy valóban egy másik világ az az Ukrajna - habár még soha nem jártam ott. A lány hozott otthonról ennivalót, és egy olyan tisztességes méretű cupákot rágcsált, hogy még szerintem egy férfiembernek is becsületére vált volna! Mondom, ez már igen!
Nagyon tetszenek egyébként az evőeszközei, mármint a porcelán portékái, mert azok is teljesen más stílusúak, mint amilyenekkel eddig találkoztam. Nem tudom pontosan megmondani, milyenek, de olyan robusztusabbak és inkább régiek, mint mostani készítésűek. Ezenkívül a kávét törökösen issza. És vasárnap náluk nem nagyon szoktak munkafélét végezni. :)

Most megyek mosni - ami itt ingyen van, szintén! De külön tortúrája van a mosásnak!:) Jó, talán annyira nem tortúra, de első próbálkozásra annak tűnt. Tehát itt a mosás úgy megy, hogy lent fel kell iratkozni a recepción, de csak miután megvan a kulcs. Egy emeletre egy mosoda van, egy mosógép, és sokszor mos valaki. Ha mondjuk olyan napot fogsz ki, hogy mindenki mos - például tegnap így jártam, hogy egész nap mosott a 9. emelet, mert megbeszélték, hogy sokan mosnak - akkor marad a kézi mosás, mint Tarzannál! :P
De mára már ügyesebb voltam, és mostmár én mosok -kis túlzással - egész nap.

Ami még pénteken történt velem. Szintén másként mennek itt az utazással kapcsolatban a dolgok, mint Magyarországon. Itt vannak olyan kisbuszok, amik néhány települést érintenek, és számomra átláthatatlan a rendszerük - egyelőre! Úgy működik ez itt, hogy viszonylag olcsón elvisznek téged, és gyorsan is. De mondjuk úgy érzem, néha lutri! Ugyanis elmentem a PKS-re, vagyis a buszállomásra. Alapvetően ez nem egy olyan egységes, jól átlátható buszállomás, mint odahaza. Több részre van taglalva, úgymond' nem egy helyen van minden, hanem mondjuk kicsit meg van fűszerezve dugi utcákkal - amit, ha nem kapcsolsz, vagy valaki nem mondja el neked, akkor lehet keringeni, mint gólyatöltény a levegőben! Nah, hát én is így tettem körülbelül, mire megtaláltam azt a helyet, ahonnan indult a buszom!
Ha nagyobb távolságra akar utazni az ember -pl. Krakkó-Lublin -, akkor oda telefonon lehet foglalni helyet.

A pénteki sofőr nem volt valami beszédes ember, de nem, hogy csak velem nem beszélt, máshoz sem szólt egy kukkot sem. Sokszor nem veszik észre, hogy nem lengyel vagyok, vagy csak azt hiszik, hogy beszédhibás vagyok. :D Szerintem ezért is viselkednek így.Vicces volt, ahogy Rihannát a rádióban, meg közben a többi sofőr beszélgetését hallgatta a másik adó-vevőn vagy min... Kíváncsi lettem volna, hogyan mondják lengyelül, hogy BRÉKÓ-BRÉKÓ!, vagy MZ/X JELENTKEZZ! De sajnos nem tudtam meg, mert szerintem a kollégáival sem szokott beszélni!:D
 A kisbuszban van egy mini folyosó. Párhuzamosan a másik oldalon egy néni is, nagy bundában. Neki széle-hossza valóban egy volt. De lehet, a széle még egy kicsit nagyobb volt, mint a hossza, ha jobban meggondolom... Ezt csak a szemem sarkából vettem észre, no és persze akkor, amikor egy fiatal nő is felszállt, és már csak a néni mellett volt hely. A néni nagyon kedves volt, és megpróbált odébb húzódni, hogy elférjen a folyton szabadkozó hölgy. De nem túl sok esély volt arra, hogy az ülés fele bele ne épüljön az ülőgumóiba a nőnek, mert tényleg félig a levegőben lógott. Mondjuk egy kis izomerősítő gyakorlat mindenkinek belefér! Ezután felszállt még egy lány, akinek már hely nem jutott - csak az én ülésem mellett állóhely. Választhattam, vagy a gyomormozgató, gyorsan suhanó tájat és hupókás utat figyelem, vagy ehelyett egy fekete kabátos feneket bámulok? Szerencsére, mire kigondoltam a stratégiámat, addigra már szálltak le hátulról és a lány leült... :) Odaértem tehát Bratankámékhoz. A lengyel nép névadási találékonysága sem ismer túl szűk határokat. Ahol ők laknak, lefordítva nagyon mókásan hangzik: "Túrós Sütik"! Ezen a településen pedig egy "Malac" nevű patak/folyó folyik át. Én is szívesen laknék egy ilyen nevű helyen!:) De vajon mi ihlette mégis ezt az elnevezést? Nem mondom, nálunk Kondó és Pornóapáti után nem annyira erős mezőny... Bár, még hátha szembejönnek ilyen lengyel helynevek is! :)
Immár másodjára voltam a Családjánál vendégségben. A lengyel vendégszeretetet nem tudom eléggé kihangsúlyozni és csodálni! Nagyon kedvesek voltak velem, és teljesen úgy éreztem magam, mintha én is odatartoznék. Valójában lehet, tényleg oda tartozom. Eredeti lengyel ízeket kóstolhattam ismét, házi kolbászt és egyéb házi készítményeket. A lengyel kolbászról egyébként tudni kell, hogy nem olyan, mint a magyar. Ugyanis szinte fehér a miénkhez képest, mert nincs benne paprika. Annak a lengyel kolbásznak, amit eddig ettem, szintén nem volt sok íze, de amit náluk, az nagyon finom volt! Egyébként első ránézésre a lengyel kolbász úgy néz ki, mint nálunk a szalámi. Persze sokkal puhább annál. Itt linkelnék egy oldalt, amin ilyen kolbász van. Sajnos ez nem ugyanaz, de egy "sablon kolbászt" tudok így mutatni. http://www.tuchow.pl/dla-turystow/produkty-regionalne .Este még barátnős trécselős partyt tartottunk Bratankámmal, kis lengyel vígjátékkal megfűszerezve. Teljesen jó érzés volt, hogy már tudok nevetni a lengyel poénokon is, mert meg tudom érteni őket!:) Hazatérésem előtt megraktak mindenféle jóval Vendéglátóim, és tényleg úgy éreztem magam, mintha otthonról jöttem volna visszafelé. Mondanom sem kell, mennyire jól is esett mindez, amit ott kaptam Náluk - minden értelemben véve!

Egyre több embert ismerek itt meg, habár többségben csak futólag. Vannak köztük kedvesek és kevésbé kedvesek is - persze ez mindenhol így van. De beszélgetek, a portás nénikkel is spanolok időnként. De bemutatkozáskor még mindig vannak extrém esetek. Sokszor homlokráncolás, és egy "Tessék?" vagy "Ismételd el még egyszer, légyszi" felszólítás mellett próbálom minél lengyelesebben elmondani a nevemet. Csak, hogy az extrém névváltozataim listáját tovább bővítsem: az egyik portásnéni azt hitte, az a vezetéknevem, hogy "Turko".:D De mondom, én minden névre hallgatok. Sokan mondják: "A név kötelez!". Tessék: köztudott Lengyelországban, hogy a "trunki" alkoholos italoknak a gyűjtőfogalma! :)

A kollégiumba visszatérve folytatom mindennapjaimat. Az idő valóban enyhült errefelé, már olvad a hó!

Közben küldenék Nektek egy lengyel dalt, ami szintén nagyon ismert. Az együttes neve nagyon találó: Zakopower. Zakopane egy csodaszép góral [ejtsd: gurál] (góra = hegy) város, ahol főleg pásztorkodással foglalkozó emberek élnek/éltek. A powert meg csak simán hozzá kell tenni. :)
Kb. egy évvel ezelőtt jelent meg ez a számuk, én sokszor töltődtem ezen a dalon. Egy nemtörődöm vándorról szól, aki hátrahagy mindent, és újra meg újra elindul gyalog a világba. Remélem, Nektek is tetszik!
https://www.youtube.com/watch?v=PaLRGc0NF0Y

Legyetek jók! Vigyázzatok magatokra! Szép napot Nektek, bármerre is vagytok! :)))

komment

Az első hét

2012.02.12. 12:44 Nór-a vándor

Sziasztok!

Kezdenék egy kis 'in medias res'-szel, így első nekifutásnak. :)
Mint ahogy tudjátok, február 5-én indultam el Pestről Polskába.
Unokatesóm nagyon drága volt és kedves, mert a buszra való hangulatos várakozást ő is velem együtt élvezte...! Egy röpke 1,5 órás késéssel az eredeti induláshoz képest és (szó szerint!) hóban-fagyban, hajnalban való várakozás után elindult a busz Krakkóba. Ezután persze az út közben értek még minket extra meglepetések, technikai szünetek formájában - pl. nem volt ablakmosó folyadék, így vagy négyszer meg kellett állni, hogy a sofőr meg a többiek letörölgessék a szélvédőt, ezen kívül a WC is használaton kívül volt... :P Megtudtam, hogy nagyon sokat bénázik ez a cég, mert egy helyre ugyanazt a jegyet kétszer is eladták. Utóbb olyat is megtudtam, hogy mivel utalással megy a jegyvásárlás, előfordult olyan lengyel barátnőmmel, hogy elutalta a pénzt, azt persze benyelte a cég, mint kacsa a nokedlit, de jegyet már nem adtak, mert abban a pillanatban éppen valaki más vette meg azt a jegyet! Hát, mondom ez kész, mint a matek házi!!!!!!
(Most nem akarom reklámozni a céget, melyikkel mentem, de ha meg akarjátok kímélni magatokat pár órás bosszankodástól és hasonló kínos dolgoktól, akkor inkább NE AZZAL MENJETEK, amelyikkel én!!!) XD
 

No, de szerencsésen végülis odaértünk Krakkóba. Már ez is kb. csodaszámba ment a vége felé, úgy éreztem!
A lengyel Bratankám (azaz Barátnőm) kijött elém, így már ketten verekedtük végig magunkat a cuccokkal Krakkón. Amikor megérkeztem, hirtelen elég szokatlan volt az a folytonos lengyel szó és kicsit nehezen állt rá az agyam. De ez nem tartott olyan sokáig szerencsére.
Szóval, elbuszocskáztunk a koliba, ami nem messze volt attól a kolitól, ahol anno én is laktam 2 évvel ezelőtt... Hát igen, volt egy kis nosztalgia, ahogy mászkáltunk a városban.
Egyébként nagyon szép idő volt, minden havas volt és.... NAGGYON HIDEG!!!
Kb. csak a szememet mertem mozgatni az usánka sapkám alatt, de gondolkodtam azon is, hogy nem fog-e az is kifagyni... :D (Azt tegyük hozzá, hogy még mindig jobb volt ott az idő, mint Miskolcon a vasútállomáson... Mert ott hideg is volt, meg fújt a szél és ránk fagyasztotta a kabátot, ahogy ott álltunk Tesómmal.)
De természetesen mit csinál egy nő, ha elmegy egy nagyvárosba? Vásárol!
A lengyel vendégszeretetet sem szabad említés nélkül hagyni! Többnyire kedves emberekkel találkoztam itt eddig Lengyelországban, akik szívesen látják arrafelé a vendéget, de főleg a magyarokat. És ez is melegséggel tölt el, hogy vannak még Európában olyan emberek, akik kifejezetten örülnek nekünk! Remélhetőleg ez fordítva is működik - itt a lengyelek is többnyire ezt mondják. Én azt mondom, mindenféleképpen érdemes ápolni ezeket a hagyományokat e két nép között! :))))
Szóval, mi is elmentünk turizni Bratankámmal, aztán ettünk jó kis lengyel placki ziemniaczane-t - ebben a hidegben minden kis apró meleg dolgonak úgy tud örülni az ember! Az étel neve egy kis magyarázatra szorul. Ha magyarul szeretném definiálni, akkor leginkább a tócsnira/mackóra hasonlít, csak valahogy mégis más az íze... Persze finom! Itt szoktak még hozzátenni majorannát v. joghurtot v. köményt v. savanyúkáposztát stb. Bár nem tudom, ki hogy csinálja otthon, itt is ahány ház, annyi szokás. Emellé ittam még kompótot, amit nálunk nem szokás csak úgy inni. Itt kicsit világosabb általában a színe, mint annak a kompótnak, amit Magyarországon készítünk, és a gyümölcs is úszkál az alján (büszke, áfonya, eper stb.) és melegen isszák. Nagyon finom!
Este elmentünk "bulizni", ami leginkább egy baráti hangulatú beszélgetés volt egy katalán-spanyol származású sráccal, aki szinte anyanyelvi szinten beszél lengyelül! Mesélte, hogy magyarul is tanult, de nagyon nehéz volt neki, így nem dolgozott tovább rajta. Megértem. :P Ez alkalommal ott ittam először lengyel sört - persze málnaszörppel! -, aminek végtelenül örültem. A legjobb ezeket a dolgokat a saját hazájukban fogyasztani, mert otthon sajnos nem ugyanolyan az ízük.
Az esti Krakkót továbbra is csodáltam hazafelé, és nem kis nosztalgiával figyeltem a helyeket, az utcákat, ahogy mentünk a koliba. Szerintem a világon az egyik legszebb város. :)
Másnap mentem tovább Lublinba. A hepe-hupás utakat, és az órás késést, meg a nem túl segítőkész sofőrbácsit leszámítva egész zökkenőmentes volt az út - szerencsére. Itt a mentorom jött el segíteni elvinni a cuccaimat a koliba. Szintén nagyon hideg volt! De ekkorra már egészen hozzászoktam.
Mivel szobatársam még nincs, a portás néni meg azt mondta, egyelőre nem tud elköltöztetni másik szobába, így marad az egyedül lakás a szobában. Hiányzik valaki innen... Az első napok nagyon nehezen teltek el.

Habár korábban már voltam Lublinban, nem ismer(t)em annyira a várost. Nehéz volt elindulni, és még mindig nem érzem magam teljesen biztos lábakon. Habár vannak itt nagyon kedves régi lengyel ismerősök és alapból lengyelek, akik segítenek, de mégsem véletlenül mondják azt, hogy "Minden kezdet nehéz"!
De már lassan beindul az élet, holnaptól órák meg minden.
Tegnap voltam szintén egy ismerős lány születésnapján, nagyon jó volt! Kicsit olyan esküvő hangulata volt az egésznek, mert a szomszéd koli földszintjén volt rendezve, és körben voltak asztalok, meg zene, és persze Żubrówka. Itt is rám csodálkoztak a buli tagjai, hogy Magyarországról jöttem. És ittunk egymás egészségére. :)

Ma van egyébként Lengyelországban Nora napja, ami valami újonnan anyakönyveztetett név lehet. Mert még sem én sem a lengyel ismerőseim nem találkoztak - rajtam kívül- egy Nora-val sem! :D

Ennyi volna mára. Legközelebb is jelentkezem! :) Addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra! Hiányoztok!!!
 

7 komment

süti beállítások módosítása